Kercaszomor Község Önkormányzata

9945 Kercaszomor, Fő út 57.

Megnyílt Kercaszomor és Szerdahely között az Őrzők Öröme Turistaút

Orzok-orome-ut-kis-felbontasu-1

A szomoróci felkelés emlékművétől a szerdahelyi faluházig tartó 3,5 kilométeres, sárga kereszttel jelzett új turistaút a szerdahelyi Antal Ferenc Művelődési Egyesület és a budapesti székhelyű Fortissimi Alapítvány Közös századok programja keretében épült. A táblák, jelölések elkészítését, a határtalálkozó megszervezését a Nemzeti Együttműködési Alap, a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., valamint Kercaszomor Község Önkormányzata támogatta. Az utat a kercaszomori Communitas Fortissima emlékünnepségen nyitották meg, és onnan gyalogoltak át a résztvevők Szerdahelyre. Hetvenhárom éven át nem volt összeköttetés a két szomszédos magyar falu között, mert 1948-ban – a határvidéket elaknásítva − minden gyalog-, szekér- és közutat megszüntettek. Azóta hosszú kerülőutakon érhették csak el egymást.

Az új út megnyitása során sokan felkerekedtek Szomorócról Szerdahelyre, és felemelő megemlékezést tartottak a Pusztatemetőnél. A kercaiak, szomoróciak, szerdahelyiek, szombatfaiak és más falvak lakói közös templomukba jártak évszázadokon át erre a helyre, ahol ezúttal emlékoszlopot, sőgfát állítottak. Az 1100-as években már működő (valószínűleg 11. századi) egyházi központ történetét, amely jó ideig Szent Vencel tiszteletét hirdette, Orbán Róbert helytörténész idézte fel. Dóka Ferenc őriszentpéteri plébános végeztetett nemrég radarvizsgálatot a templom maradványairól és Györke Gyuláné, az Őrségi Karitász vezetője ötlete nyomán ő készíttetett emlékoszlopot Vas megye legrégibb falusi kőtemplomának maradványai fölé.

Az ünnepi pillanatok 11.58 perckor kezdődtek a Pusztatemetőben, mert ekkor ismertették a Kossuth Rádióban Szerdahelynek és kápolnájának a történetét. Ezen a napon ugyanis a szerdahelyi harang adta a Déli harangszót a világ minden magyarjának. A Pusztatemetőben jelen lévők egy nosztalgiarádión hallgatták a műsort.  Utána a történelmi egyházak három szlovéniai és három magyarországi képviselője mondott áldó szavakat népes közönség előtt a szakrális helyen. A Palatkás József alkotta sőgfát elsőként Dóka Ferenc őrségi plébános áldotta meg. Szavai szerint az a Pusztatemetőben nyugvó testvéreink békességét őrzi mindaddig, amíg számukra a feltámadás napja el nem jön. Ozsváth Imre, a Kercaszomori Református Társegyházközség lelkipásztora a legrégebbi közös templom és temető helyén a 90. zsoltárral áldotta az Urat, és kérte, hogy kezeink munkáját tegye maradandóvá. Bódis Tamás, Szentlászló (Motvarjevci) református egyházközségének lelkésze Mózes első könyvéből vett idézettel és igei áldással köszöntötte az emlékezőket, és azt kérte, hogy ha a két ország lakói találkoznak egymással, akár a történelmet felemlegetve, először Istenre tekintsenek, és csak utána egymásra. Kollerné Loós Zsuzsanna őrségi evangélikus lelkész (Szentgotthárdi Egyházközség) is Isten oltalmába ajánlotta az emlékoszlopot, s a 62. zsoltár sorait felidézve kérte őt, hogy áldja meg mindazokat, akik arra járnak, reá tekintenek és emlékeznek. Andrejek-Győrfi Judit muravidéki evangélikus lelkész (Muraszombat, Lendva) Pál apostol korinthusbeliekhez írt második leveléből hozott egy verset, és arra intett: mi nem vagyunk felelősek azért, ami a múltban történt, de azért igen, hogyan reagálunk erre. Krisztusban újjá tudunk teremteni mindent, utakat tudunk építeni egymás felé, ledöntve a falakat, amelyeket a múlt emelt közénk. Jurij Štravs felsőszentbenedeki (Kancevci) kapucinus szerzetes szlovén nyelven – Györfi Judit tolmácsolásában – megtiszteltetésnek tartotta, hogy együtt lehet a jelenlévőkkel egy olyan helyen, ahol örömteli és szent dolgok történnek. Szent hely volt ez régen is, ahol Istent dicsérték és neki imádkoztak, majd később fájdalmasan elpusztult Isten háza, és ma Krisztusban újra testvérekként vagyunk együtt különböző felekezetek és nemzetek tagjaiként. Hát nem szép ez?! – tette fel örömében a kérdést, majd szlovén szavakkal megáldotta a pusztatemetői emlékhelyet.

A szerdahelyiek már várták a vendégeket a mezei javaikat a vadak ellen védő elektromos hálózat megszakításával emelt új kapuban, amely ezentúl mindenki által használható lesz. A szerdahelyi faluotthonban az újratalálkozás történelmi pillanatát kellemes fogadással is emlékezetessé tették a vendégek, a rokonok számára.

Augusztus 1-jén a kercaszomori református templomba a szerdahelyiek is eljöttek az ünnepi istentiszteletre, amelyen a résztvevők meghallgatták a szomoróci harangot: ezen a napon innen adták a Déli harangszót a Kossuth és a Dankó Rádióban.

Kercaszomor, a Legbátrabb Község

Kercaszomor a Nyugat-dunántúli régióban, Vas megye déli részén, az őriszentpéteri kistérségben található. A 245 lakosú község a Kerca patakvölgyében húzódik 5 kilométer hosszan, 1287 hektár területen.

A Történelmi Őrséghez tartozó Kerca és Szomoróc 1942-es egyesítésével jött létre a mai település. Mindkét falu lakói az első királyaink által az országhatár védelmével megbízott őrök utódai.

Ezt a hagyományt még a XX-ik században is őrizték: egyedül a Kárpát-medence községei közül fegyverrel szálltak szembe a betolakodókkal. Bátor tettüket az Országgyűlés törvénybe iktatta, a településnek a „Communitas Fortissima” – Legbátrabb Község címet adományozva.