Kercaszomor mint a „Legbátrabb falu” történelmi öröksége
2008. október 27-én az Országgyűlés elfogadta a 2008.évi LXIV. törvényt „Communitas Fortissima” – Kercaszomor a Legbátrabb faluról, fejet hajtva a község lakóinak az 1920-as fegyveres felkelésben tanúsított bátor magatartása előtt.
1919. augusztus 12-én a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság csapatai megszállták a mai Kercaszomor nyugati részét, amely akkor még Szomoróc néven önálló, színmagyar református község volt. Egy évvel később – alig két hónappal a gyászkeretben törvénybeiktatott trianoni békediktátum aláírása után, augusztus 1-én – a helyi lakosság a kercai helyőrség Rankay József hadnagy vezette katonáival együtt, fegyverrel űzte el a betolakodókat. A diadal azonban rövid életűnek bizonyult, a megszállók erősítést kaptak, visszaszorították a kercai határőröket, a felkelésben részt vevő szomoróciakat pedig Muraszombatban bebörtönözték . A Határmegállapító Bizottság mégis a helyi lakosság bátor helytállásának hatására döntött úgy Szomoróc sorsáról, hogy az 1922. február 9-én visszatérhetett.
Nemzetünk történetéhez, kistájunk hagyományaihoz szorosan kötődő hőstettnek kívánunk maradandó emléket állítani azáltal, hogy a példaadó értékek sorába állítjuk. Az Őrség azon tájegységek egyike hazánkban, amelynek elnevezését nem földrajzi fogalom, hanem saját történelme adja. A történeti Őrség lakói az államalapítás óta a határőrizettel megbízott magyar, vagy magyar nyelvű csatlakozott népelemek közül kerültek ki. Feladatuk az ország területi integritásának, függetlenségének megőrzése volt. Ennek fejében a királyoktól feltételes szabadságot kaptak, amihez történetük során végig ragaszkodtak és őrizni kényszerültek.
Az Őrség nevében, történetében rejlik identitása, önazonossága: múltjáról való töredékes tudásunkat összefűzve egységes elbeszélésként áll előttünk a gyepű, majd az országhatár védelme, valamint a saját szabadság megóvása, küzdelem a nemesi előjogokért és a vallás szabadságáért. Eleink részt vettek az összes szabadságküzdelemben: védték az országot a német betörések idején, támogatták Károly Róbertet az oligarchák ellen, harcoltak tatárok és törökök, Habsburgok és Batthyányiak ellen, ott voltak Bocskai, Rákóczi, Kossuth zászlói alatt. Szomoróc lakossága egyedüliként az egész Kárpát-medence községei közül fegyverrel szállt szembe az első világháború után a betolakodókkal. Túléltek minden külső támadást, belső zsarnokságot, töretlenül védték hitüket, kibírtak fél évszázadot „árvaságban”, saját lelkész és templom nélkül, ugyanennyit a kommunizmus zárt határövezetében.
Elbeszélt történet – narratíva – nélkül sem személyes, sem tájegységi, sem nemzeti identitás nem létezhet. Az Őrség lakói évezredes küzdelmükkel bizonyították az egyéni és kollektív, közjogi és vallási szabadság, valamit a nemzeti függetlenség iránti elkötelezettségüket. A kercai és szomoróci elődeink 1920-as bátor tette szorosan illeszkedik ebbe a sorba. Cselekedetükkel bebizonyították, hogy nem a károlyimihályok önfeladása, hanem Tisza István bátor példája a követendő.
Communitas Fortissima – a legbátrabbak emlékhelyei
Kerca központjában a faluház előtti parkban láthatjuk Szervátiusz István alkotását, mellyel emléket állít az őrségiek élni akarásának, a Rankay József vezette kercaiak és a felkelésben részt vett szomoróciak bátorságának.
A „Szomoróci tanösvény” kiindulópontjánál találjuk a Tisza István emlékoszlopot és emlékfákat (hársak), valamint a Rankay József tiszteletére ültetett tölgyfát. A két világháború között, már álltak ezek az emlékek. Őseink jó érzékkel választották küzdelmük jelképéül hitsorsosuknak, az egységes Magyarország utolsó nagy államférfijának alakját, akinek meggyilkolása „szabad” utat biztosított a káosz „építői” számára. 2006-ban rekonstruálta az önkormányzat az emlékhelyet, amelyet 1945 után a károlyiörökösök megsemmisítettek.
Domonkosfa/Bükalja – Kercaszomor/Szomoróc határa
1990 óta baráti találkozók helyszíne a két falu magyarsága és a két szomszédos önkormányzat között. Több mint 1000 éven keresztül a magyar határ Regedénél (Radkersburg) húzódott. 1920-tól – az 1941-1945-ös intermezzo kivételével – ideszabták két magyar település közé a határt. 2007 óta újra szabadon átjárhatunk, „hello-szomszéd” padon és Szent Márton pihenőhelyen találkozhatunk barátainkkal, rokonainkkal.
A szomoróci harangláb 1922-ben újraöntetett harangjának felirata az egyetlen emlék, amelyet nem semmisítettek meg a keletről jött diktatúra helyi kiszolgálói. Látókörük nem terjedt olyan magasra, avagy a szellemi diszlexia húzta őket a mélybe, de a harang palástjának felirata már 95 éve hirdeti: „A Jugoszláv uralom alóli felszabadulás emlékére szerezte Szomoróc község lakossága 1922.évben”
Pusztatemető – Szent Vencel templom helye
1208-ban már kőtemplom állt a Kerca, Szomoróc és Szerdahely határán álló dombon. Ide sűrűsödik nemcsak e három évezredes falu, hanem az egész Őrség történelme: kereszténység, határőrizet, kollektív és egyéni szabadság védelme, protestáns vallásszabadság és nyelvi-nemzeti identitás őrzése. Itt hangzott el Sanyaházy György prédikációja, az Örség fontos nyelvemléke 1705-ben, a Rákóczi szabadságharc idején: „Elpusztultanak az Istennek Templomi…”. 1732-ben az „őrálló” hagyományhoz méltóképpen a református hívek ellenálltak az erőszakos császári fegyvereseknek, majd az „árvaság korában” inkább egy napi járóföldre gyakorolták hitüket, minthogy a kényszerű áttérést választották volna.
Communitas Fortissima szellemi kulturális örökség
„Kevés kétségbeejtőbb esztendőt jegyezhetett fel a magyar nemzet, mint a világháborút követő éveket, a haza széthullásának idejét. De kevés felemelőbb pillanat ragyogta be ezt a gyászos kort, mint azok, amelyekben feltárult a hazaszeretet. …Kercaszomor polgárai a legnemesebb erényekből mutattak példát mindannyiunknak.”- írja 2010. július 19-i levelében a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. A Communitas Fortissima mint kulturális, szellemi örökség továbbörökítéséhez fontos az elődök bátor tetteire való emlékezés. A két világháború között minden évben megünnepelték Szomoróc visszatérését. 1949 után a táj- és nemzetidegen, az Őrséget újabb árvaságba taszító rendszer el akarta törölni a bátrak hagyatékát. 2002-ben kezdte el a falu jelenlegi vezetése a küzdelmet a kercaiak és szomoróciak tettének megismertetéséért és elismertetéséért. Ez csak hat évvel később járt sikerrel. 2009-ben Lezsák Sándor vakmerő gyávaságnak nevezte, hogy a rendszerváltást követően 20 évnek kellett eltelni a hűség és a bátorság elismeréséhez. A visszatérés 80-ik évfordulója óta minden évben megemlékezünk eleink bátorságáról, bemutatkoztunk Budapesten és természetesen a legbátrabb városban, Balassagyarmaton is. 2010-ben a Magyar Posta díjjegyes képes levelezőlapot adott ki Kercaszomorról, nagyban hozzájárulva országos megismertetésünkhöz. A megemlékezéseken szellemi, helyi értékként természetesen elhangzanak Kapornaky Gyulának, Kercaszomor, az Őrség és Vas megye költőjének versei, melyekben nemcsak a hősök tetteit, hanem a rokonság elszakításának fájdalmát is megörökítette.
A trianoni békediktátum elleni bátor, példamutató cselekedet egyenes folytatása az évezredes „őrálló” hagyománynak és méltó arra, hogy a törvényi elismerés után a megyei értékek között is elfoglalja helyét.
Kötetek, könyvek
Kapornaky Gyula: Kökényvirág vagyok – Az Őrség költőjének csokorba gyűjtött versei (pdf)
Pongrácz Dániel: Határszéli kálvária – Szomoróci családunkat széjjelszórta a XX. század (pdf)
