Communitas Fortissima

Kercaszomor a Nyugat-dunántúli régióban, Vas megye déli részén, az őriszentpéteri kistérségben található.
A 245 lakosú község a Kerca patakvölgyében húzódik 5 kilométer hosszan, 1287 hektár területen.

A történelmi Őrséghez tartozó Kerca és Szomoróc 1942-es egyesítésével jött létre a mai település. Kerca és a határában álló Szent Vencel templom első okleveles említése 1208-ból származik, 2008. szeptember 28-án ünnepeltük a 800. évfordulóját.

Mindkét falu lakói az első királyaink által az országhatár védelmével megbízott őrök utódai. Ezt a hagyományt még a XX-ik században is őrizték: egyedül a Kárpát-medence községei közül fegyverrel szálltak szembe a betolakodókkal. Bátor tettüket az Országgyűlés törvénybe iktatta, a településnek a „Communitas Fortissima” – Legbátrabb Község címet adományozva.

2008. évi LXIV. törvény “Communitas Fortissima” – Kercaszomor a legbátrabb falurólAz Országgyűlés fejet hajt Kercaszomor lakóinak, a falujuk Magyarországhoz tartozása érdekében indított, 1920-as fegyveres felkelésben tanúsított bátor magatartása előtt, ezért az alábbi törvényt alkotja: 1.§ Az Országgyűlés Kercaszomor védőinek tántoríthatatlan bátorságát – örök emlékezetül – törvénybe iktatja. 2.§ Az Országgyűlés Kercaszomor községnek a “Legbátrabb Falu” (“Communitas Fortissima”) címet adományozza. 3.§ Kercaszomor község címere a “Communitas Fortissima” jelszóval egészül ki.

A szomoróci felkelés és a „Fortissima”-ügy története 1920-2012

1919. augusztus 12-én a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság csapatai megszállták a mai Kercaszomor nyugati részét, amely akkor még Szomoróc néven önálló, színmagyar református község volt. Egy évvel később – alig két hónappal a gyászkeretben törvénybe iktatott trianoni békediktátum aláírása után, 1920. augusztus 1-jén – a helyi lakosság a kercai helyőrség Rankay József hadnagy vezette katonáival együtt fegyverrel űzte el a betolakodókat. A diadal azonban rövid életűnek bizonyult, a megszállók erősítést kaptak, visszaszorították a kercai határőröket, a felkelésben részt vevő szomoróciak egy részét pedig bebörtönözték, mások a szomszéd falvakba menekültek.

A Határmegállapító Bizottság mégis a helyi lakosság bátor helytállásának hatására döntött úgy Szomoróc sorsáról, hogy az 1922. február 9-én visszatérhetett a megcsonkított ország maradékához.
Községünkben 1923-tól minden évben megünnepelték február 9-ét a Kerca és Szomoróc határán felállított emlékoszlopnál, valamint az ugyanitt ültetett Tisza István emlékfáknál. Eleink ráéreztek, hogy a világháborút ellenző miniszterelnök meggyilkolása nyitott utat az ország elveszejtésében tevékenykedő erők előtt.

1941-től megszűnt a határ Szomoróc majd Kercaszomor és Domonkosfa között, de 1945-től minden eddiginél súlyosabb „árvaság” kora következett. A fordulat éve után mind az ünnep, mind az emlékfák áldozatul estek a másfajta ünnepeket ülő profán kornak. Csak a szomoróci haranglábban lakó harang szava és felirata – „A Jugoszláv uralom alóli felszabadulás emlékére szerezte Szomoróc község lakossága 1922. évben” – hirdette az őrségi emberek hazaszeretetét, szülőföldhöz való ragaszkodását.

A visszatérés 80. évfordulóján, 2002. február 9-én újra ünneppé emeltük ezt a napot. Emlékülésünkön dr. Zsiga Tibor történész foglalta össze a térség és a korszak történetét. A téma kutatója kijelentette, hogy az ún. trianoni békeszerződéssel, valójában erőszakos diktátummal megcsonkított Magyarországon csak Balassagyarmat városa vállalkozott a szomorócihoz hasonló fegyveres ellenállásra. Az észak-magyarországi település bátorságáért megkapta a „Legbátrabb Város – Civitas Fortissima” kitüntető címet. A történész álláspontja szerint az 1920 augusztusában felkelő kercaiaknak – köztük a határőröknek ¬– és a szomoróciaknak, az Őrség „nemes” őrtállói leszármazottainak bátorsága, hazaszeretete méltán érdemelte ki az utókortól a „Legbátrabb Község – Communitas Fortissima” elismerő címet.

A falu képviselőtestülete még 2002 februárjában rendeletet alkotott, majd a Vas Megyei Közgyűlés támogatásával a Belügyminisztérium elé terjesztette kérvényét. Mivel érdemleges választ nem kaptunk, a 2002. augusztus 11-i falunapon, a felkelés évfordulóján önerőből avattuk fel a Szervátiusz István szobrászművész által alkotott emlékművet. A dr. István Lajos professzor által vezetett Vas Megyéért Egyesület kárpótolta a falunkat a „Vas Megye Legbátrabb Községe” kitüntető cím adományozásával. Augusztus 19-től egy héten át minden délben a Kossuth rádióban a szomoróci harang szava bátorította a Kárpát-haza magyarjait.

A minisztérium válaszát csak ősszel kaptuk meg, és abban a balassagyarmati példa követését ajánlották számunkra, azaz ajándékozzuk meg mi saját magunkat a titulussal. A jó tanácsot három évvel később próbáltuk megfogadni, mindhiába. Ugyanaz a parlamenti többség, amely törvényt alkotott a „Legbátrabb Városról”, elutasította a választókerületünk országgyűlési képviselőjének, V. Németh Zsoltnak a „Legbátrabb Községről” szóló módosító indítványát. Ezt követően képviselőnk Bebes István körmendi képviselőtársával együtt önálló törvényjavaslatként terjesztette be igényünk elismertetését, azonban ez a 2006-ig terjedő ciklusban már nem került általános vitára.

A község lakossága és a határ két oldalán élő valamennyi magyar és szlovén részére a legfontosabb esemény a 2007. december 20-án történt: végre igazoltatás nélkül átkelhetünk az immár légiesnek tekinthető határon. A jeles napon békeoszlopot és „Hello, szomszéd” padot avattunk a községünkből a ma szlovéniai Domonkosfa felé vezető közút mentén. A rákövetkező év tavaszán újraültettük a Tisza István emlékfákat és felállítottuk az emlékoszlopot. Eleinkhez hasonlóan mi is tudtuk, hogy csak a háborút ellenző, az egységes Magyarországot jelképező, azt fegyverrel a kezében védelmező miniszterelnök, Tisza István lehet egyedül követendő példa számukra, nem pedig Károlyi Mihály és gyáva utódai.

Sokéves küzdelmünk gyümölcse 2008-ban érett be. Április 14-én ismét önálló törvényjavaslatként került az Országgyűlés elé Kercaszomor ügye, immár négypárti támogatással: FIDESZ, KDNP, MDF, MSZP. Május 7-én az Önkormányzati Bizottság tárgysorozatba is vette. Az általános vitára október 20-án került sor. V. Németh Zsolt terjesztette elő a törvényjavaslatot, Bebes István felszólalással érvelt a cím megadása mellett. A kormány részéről Keller László államtitkár felszólalásában a javaslatot nem ellenezte. Október 27-én került sor a zárószavazásra. Ekkor már Gyenesei István miniszter is a támogatásáról biztosította az ügyet.

Az Országgyűlés egy ellenszavazattal tartózkodás nélkül törvénybe iktatta: Kercaszomor a Legbátrabb Község – Communitas Fortissima – cím birtokosa. A Községi Önkormányzat képviselő-testülete és a falu egész lakossága örömmel fogadta az elismerés elnyerésének hírét. Célunk az volt, hogy méltóképpen örökítsük meg az utókor számára őrálló őseink nevezetes tettét, őrizzük emléküket, megismertessük történelmünket az itt élőkkel és az ide látogatókkal. Az, hogy Szomoróc magyar maradhatott, természetesen nem egy-két család érdeme, hanem a Rankay József vezette kercai helyőrség és a hozzájuk csatlakozott kercai és szomoróci férfiak józan, de heroikus tettét, a szülőföldjét védő magyar ember bátorságát dicséri.

Néhány héttel a törvény hatályba lépése után, december 9-én a Legbátrabb Község sikeresen bemutatkozott Budapesten a Szántó Piroska múzeumban, amely Vas megye budapesti „nagykövetségének” tekinthető. Egyúttal küldöttségünk megtekintette a Parlament épületét, jelképesen köszönetét fejezte ki a Tisztelt Háznak.

2009. február 9-én ünnepelhettük Szomoróc visszatérését először a megtisztelő cím birtokában. Ünnepi beszédet mondott Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke. Az ökumenikus istentiszteletet Balog Zoltán református lelkész, bizottsági elnök tartotta. Jelen voltak V. Németh Zsolt, Szabó Lajos és Bebes István országgyűlési képviselő, Balassagyarmat, Sopron, Szentpéterfa, valamint a környező települések önkormányzatainak vezetői.

2009. augusztusában díszpolgárrá avattuk az 1961-ben elhunyt Rankay József lányát, Rankay Pálmát, aki tölgyfát ültetett édesapja emlékére az 1919-22-es határon az újraállított „Tisza István” emlékoszlop közelében. Köszönet mondtunk mindazoknak, akik többéves küzdelmünk során mellettünk álltak a Communitas Fortissima cím elnyeréséért folytatott küzdelemben.

2010. augusztus 8-án Kercaszomorra vezetett Dr. Schmitt Pál köztársasági elnök úr első hivatalos útja. A magyar hazáért 90 évvel azelőtt vívott fegyveres küzdelem emlékére Balog Zoltán által tartott istentiszteleten a köztársasági elnök úr ünnepi beszéde mellett a II. világháborúban elhunyt és a kommunista kitelepítések során elhurcolt falubeliek emléktáblájának felavatására is sor került.
Az Emlékünnepség a Faluházban folytatódott, ahol Dr. Orbán Viktor miniszterelnök úr levelét V. Németh Zsolt államtitkár, országgyűlési képviselő olvasta fel, majd ezt követően bemutatásra került a Magyar Posta Zrt. e jeles évfordulóra megjelentetett bélyegképes alkalmi levelezőlapja.

2011. január 29-én Kercaszomor felvette a kapcsolatot Balassagyarmattal, bemutatta múltját és jelenét a „Legbátrabb Városnak”. Azóta kölcsönösen részt veszünk egymás ünnepein.

Lezsák Sándor vakmerő gyávaságnak nevezte, hogy a rendszerváltást követően 20 évnek kellett eltelni a hűség és a bátorság elismeréséhez. Eleink 1923-tól negyed századon át a bátrakhoz méltóan emlékeztek a felkelésre. Az újabb világégés újabb katasztrófát hozott, a korábban harmadára csonkolt maradékországot teljes egészében meghódította a keleti hatalom elvéve földet és vallást egyaránt. A bátorság üldöztetéshez és kitelepítéshez vezetett, a túlélést az óvatos gyávaság jelentette. A falu lakossága harmadára csökkent, az ittmaradottak demográfiai trianonként élték meg ezt és óvatosságukban észre sem vették, hogy átléptek a vakmerő gyávaság korszakába. Jómagam 2001. óta vezetem a települést. Barátaimmal, a település jeles szülötteivel mindjárt az első február 9-én elindítottuk a cím elnyeréséért való küzdelmet. 7 év küzdelem meghozta gyümölcsét: átléphettünk a vakmerő bátorság korszakába. Erre a bátorságra újfent nagy szükség van, fogyó településünk és az egész „Őrség Tartomány” megmentése a cél. 

A bátrak jelenlegi legfontosabb feladata felmutatni és bizonyítani ennek a bár megfogyatkozott, de magát megtörni soha nem tűrő évezredes egységnek az élni akarását, kiállni minden körülmények közt Tisza István utódai mellett – hűségünkre és érdemeinkre emlékeztetve – és kiállni Károlyi Mihály utódai ellen, akik ha hatalmon vannak nyíl rombolást végeznek, ha pedig abból demokratikus úton kikerülnek, akkor diktatúráról kiáltozva alattomosan áskálódnak!

Kercaszomor, 2012. február

Kapornaky Sándor
polgármester